Mi a kalendárium?Őseink fára vésett naptárt használtak, de ismerünk varrottas naptárokat is. Az első magyar nyelvű nyomtatott kalendárium 1538-ban jelent meg. A kalendárium szó a latin Calendae-ból, a hó első napjából származik. Évszázadokon át sok házban ez volt az egyetlen könyv a Biblia mellett. A XVI-XVII. századtól kezdve minden művelt ember olvasta. A régi kalendáriumok a naptár mellett az ún. Prognosztikont is tartalmaztak. Az ünnepek, jeles napok rendje kiegészült a legfontosabb elvégzendő munkákkal, a csillagok állásával, meteorológiai ismeretekkel, jóslatokkal, erkölcsi tanításokkal, versbe szedett "csíziókkal". Kalendáriumunkban a régi naptárak legjobb hagyományait folytatva szeretnénk végigkísérni a természet közelben élő emberek jeles napjait, ősi ünnepeit, legfontosabb tevékenységeit. |
nevét Júnóról, a római istennőről kapta, aki Jupiternek, az istenek atyjának a kedvese volt. A fiatalosan ragyogó Júnó a csillagászat és a házasságok védője. Június a természetben a kiteljesedés hónapja.
A Nyárád mentén a kakukk megszólalásához kötik a füstölt szalonna megkezdését. Még télen elteszik, hűvös, szellős padlásra, hogy a kakukkszóra elővéve legyen mit tarisznyálni kapáláskor, aratáskor.
A gabona árát is a kakukk szava szabályozta. Ha szent János napja( június 24.) előtt megszólal, olcsó lesz a gabona, ha csak e nap után, akkor drága.
Közismert időjárásjósló nap. A közhiedelem úgy tartja, hogy ha ezen a napon esik az eső, akkor negyven napig esni fog, ellenkező esetben pedig ugyanennyi ideig szárazság lesz.
A bukovinai magyarok szerint e napon kezdődött az özönvíz, és akkor is negyven napig esett. Jászdózsán úgy tartják, hogy Medárd napján mindig vízbe fúl valaki, és ez áldozat a vizek királyának, ezért e napon nem szabad fürdeni, de a lovakat meg kell itatni, mert akkor nem lesznek rühesek.
Topolyán úgy vélik, ha Medárd napján süt a nap, akkor édes lesz a bor, ha esik, akkor savanyú.
E naphoz kapcsolódott a Szent Antal tüze, az orbánc gyógyítása ráolvasással.
A helyi adatok szerint a tűzrevaló zsúpszalma, rőzse, májusfa, gaz és szemét is lehetett. A tűzrevalót egyes helyeken a lányok gyűjtötték, sőt a tüzet is ők gyújtották meg.
A tűz átugrására – a múlt század végi szegedi leírás szerint – tréfásan így biztatták a résztvevőket:
Ne félj, pajtás, ugord át,
nem süti meg a pofád!
(Kovács J. 1901: 316)
A tűz átugrása közben párosító-, kiházasító dalokat énekeltek.
A szokás lényeges része a szerelemvarázslás. A Szent Iván-napi rítusénekekben több párosítószöveg is szerepel. Gyakran igen hosszúak ezek az énekek. Ismert az a szólásunk, „Hosszú, mint a szentiváni ének”.
A Szent Iván-napi tűzgyújtásnak a házasságjósláson, -varázsláson kívül még számos indoka volt.
A Szent Iván-napi tűznek egészségvarázsló szerepe is volt, közvetlenül a tűz átugrálása, valamint a felette füstölt különféle növények révén.
A Mura-vidéken ekkor kezdik aratni a rozsot. Topolyán kimentek megnézni a búzát, és egy-két kaszasuhintást tettek próbaképpen, mert ez a nap egyébként dologtiltó nap volt.
A Csallóközben Péter-Pál napjához fűződik az a hiedelem, hogy amelyik legény vagy lány elsőnek hallja meg a harangszót e napon, az év végéig megnősül vagy férjhez megy.